Másoknak való megfelelés és az "LM"

Z még napokkal ezelőtt átküldött egy cikket, ami arról szól, hogyan is kell hatékonyan végezni azt, amit szinte mind mondunk, de nem csinálunk: lesz...rom! Na nekem különösen sok feladatom van ezzel a kis szócskával, pontosabban a jelentésével. Lesz...rni ugyanis úgy tűnik én valahogy nem tudok. A hawaii hoponopónó szerint, amiről én John Vitalenek és Hew Lennek köszönhetően szereztem tudomást, az észlelt problémák mind-mind valamilyen régi emlékre vezethetőek vissza. Mivel én képtelen vagyok a lesz...rom - a továbbiakban csak LM - gyakorlására, egyenesen következik, hogy mindent komolyan veszek, azt is amit nem kellene, és ha komolyan veszem, akkor emlékszem is rá. Jó mi? Kérem nyugtasson meg valaki, hogy nem egyedül vagyok ezzel!

Szóval ez a cikk rádöbbentett sok mindenre. Miért van az, hogy gyerekkorom óta azt néztem folyamatosan, hogy megfeleljek másoknak, hogy minden tettem előtt elméláztam azon, hogy de ha XY megtudja/meglátja/meghallja, mit szól, büszke lesz rám? Volt egy kis szakadék, amikor képes voltam arra, hogy azt mondjam: LM és komolyan is vettem. És tudjátok, mit éreztem? Nyugodt voltam. Nyugodt. Most meg ismét beleestem a saját megfelelési kényszeremből fakadó csapdámba és azon vettem észre magam, hogy gyomorideg gyötör lefekvés előtt, felkelés után, mert az életem egy olyan szakaszába léptem, hogy váltani kell. Miért van az, hogy megy el a hangom beszéd közben, hogy sírás gyötör nap, mint nap és, hogy remeg a kezem, ha erről szó van? Mert meg akarok felelni. De könyörgöm, kinek? És a legjobbkor talált rám ez az írás. Kategorizálja az LM szintjeit és komolyan magamra találtam benne. 

Íme a cikk:

http://hasznaldfel.hu/2015/06/a-hatekony-leszaras-kifinomult-muveszete-avagy-hogyan-szabadulj-meg-a-megfelelesi-kenyszertol.html


Egy szó, mint száz, eldöntöttem, hogy: LM. 
LM-et mutatok minden olyan dolog felé, ami csak leszív engem, és nem csak ezt mondom, hanem úgy is gondolom. Mostantól azon leszek, hogy élményekkel gazdagon teljenek a napjaim, hogy kihasználva a szabadidőmet, ami mostanában a nyakamba zúdult, meglátogassak barátokat, kellemes programokat szervezzek magamnak, ahelyett, hogy frusztrált lennék amiatt, hogy Z elmegy reggel dolgozni, én meg maradok otthon. Töltekezni akarok, ismerkedni, rámosolyogni az utcán idegen emberekre, mert hiszem, hogy attól az ő napjuk is jobb lesz, szép napot kívánni az eladónak vásárlás után. Ezek a dolgok gyakorlatilag nem kerülnek semmibe, cserébe viszont annál jobban érzem magam.

Döntöttem: jól fogom érezni magam! :) Jól. Hálát adni mindenért, amit kapok, jó és rossz dolgokért egyaránt, örülni apró dolgoknak, értékelni mindent, amim megvan. És ma boldognak érezni magam, csak ma. Mindig csak ma. 

A végére pedig egy bizonyíték arra, hogy van okom örülni: a hétvégén itt voltunk a szüleimmel.

Transfogaras