Mikor erős érzelmi hullámvölgyek lesznek úrrá rajtam - ami mostanában elég gyakran előfordul - és kétségbe esek az aktuális helyzetem miatt, eszembe jut ez a film, pontosabban a főhős és az általa átélt szituációk. Pár másodpercre beleképzelem magam a helyébe és hirtelen olyan szép lesz körülöttem a világ.
Csak szétnézek és hálát érzek azért, hogy van tető a fejem felett, hogy anyukám bármikor kisegít, ha elfogyott a tojás, hogy ha nincs kedvem vagy időm főzni, akkor benyúlok a fagyasztóba és kiveszem a nagymamám húslevesét, hogy ma 4 órát beszélgettem azzal a barátnőmmel - akivel február óta nem találkoztam, mert 250 km választ el bennünket -, miközben mindketten ebédet készítettünk a párunknak, hogy ma végre ismét autót vezethettem, hogy van egy nyugodt, csendes estém, amikor csak magamra figyelhetek.
És ha mindezeket szépen sorba veszem, kiderül, hogy végül is én a legjobb helyen vagyok, úgy ahogyan vagyok és boldogan csukom le a szemem, odabújok Z mellé és alig várom, hogy másnap legyen és a napot azzal kezdhessem, amire Brian Tracy tanít: ma csodálatos dolog fog velem történni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése